Ha szeretnél értesülni az új írásokról, kövesd az inspirát a Facebook-on!
https://www.facebook.com/inspirabloghu
"A csiklót általában nem mutatják a szex vizuális megjelenítései során, szemben a pénisszel. De én nem hiszem, hogy azért nem mutatják, mert nem látható (eldugott helyen van, stb.), hanem azért, mert általában nem foglalkoznak vele. Pedig a csikló hegyében (ami a látható része) 8.000 ideg fut össze, míg a pénisz esetén a makkban csak 3.000.
A pénisszel mégis foglalkozunk a szex során, gyakorlatilag szinte akármilyen formában is gondolunk a szexre, a pénisz részt vesz benne. Míg a csikló viszont valamiféle opcionális dologként van kezelve - ez pedig szerintem teljesen a társadalmi megközelítés miatt van így. Ennek nem így kéne lennie. És úgy vélem, 2013-ban eléggé itt van már az ideje, hogy konkrét anatómia és tudományos tények alapján csináljuk a dolgokat, és ne úgy kezeljük a női testet, mint ha a Föld még mindig lapos lenne, már ami a tudományos megértést illeti - ez az egész elég gáz."
Sophia Wallace
http://www.sophiawallace.com/
A new york-i művész, Sophia Wallace, azt szeretné, ha az emberek többet tudnának a csiklóról.
"Sophia Wallace vagyok, vizuális művész, és egy „Cliteracy” nevű projekten doglozom (a "cliteracy" egy általa létrehozott szó, ami az angol "clit" - csikló, és "literacy" - műveltség szavakból tevődik össze. Amikor nem címként, hanem fogalomként szerepel a szövegben, csikló-műveltségnek fogom fordítani).
A Cliteracy projekt egy olyan paradoxonnal foglalkozik, mely szerint bármerre is járunk, mindenhol női testekről készült, szexualizált képekkel találkozunk, illetve a női test alárendelt tárgyként való megjelenítésével, legyen szó művészettörténetről, vagy a reklámiparról, amit termékek eladására használnak. A csikló anatómiájáról csak az elmúlt 15 évben kezdtünk el tudomást szerezni, és egy olyan válságban vagyunk, aminek következtében a nők igazából nem jutnak élvezethez, annak ellenére, hogy a szexualizált testükről készült képek mindent betöltenek. Ez a projekt a csiklóval foglalkozik, annak a felfedezésével, a vele kapcsolatos információkkal, illetve a csiklóval mint metaforával, szimbólummal, és mint művészeti tárggyal.
Számomra ez a projekt mindig is többről szólt, mint egy galéria vagy múzeum fehér falai. A tabuk áttöréséről szól, tudatos „szentségtörésről”, hogy felhívjuk a figyelmet erre a hibás logikára, aminek igazából semmi értelme, és káros is. Természetesen káros a nőkre, de káros mindenki másra is. Amit szeretnék, hogy eljusson az emberekhez a művészetemből, a Cliteracy-val, az az, hogy az emberek beszéljenek, gondolkozzanak a csiklóról, hogy a csiklót egyenlőként kezeljék a pénisszel. Az angol nyelvben az összes szitokszónak vagy a női nemi szervekhez van köze, vagy ahhoz, ami azokkal történik. Gondoljunk csak a „cunt, twat, pussy, fuck you, motherfucker, faggot” szavakra; miről is szólnak ezek a szavak? A női nemi szervekkel rendelkezéshez tapadó szégyenről, és annak a szégyenéről, ami ezekkel a szervekkel történik. És arról, hogy ha a behatolás befogadó oldalán van az ember, az egy szégyenteli dolog, hogy csinálnak valamit a testeddel, amitől egyre kevésbe vagy értékes. Több nyelvi kifejezésre van szükségünk, ki kell törnünk ezek közül a keretek közül, és mindenképpen fel kell hagynunk azzal, hogy az legyen egyetlen módja a női testről való beszédnek, ha annak az elpusztításához van köze."
„Szörnyű és sokkoló belegondolni, hogy a tudomány a csiklót hivatalosan csak 1998-ban fedezte fel. De igazából akár még mindig felfedezetlen is lehetne, már ami a női testtel kapcsolatos általános tudatlanságot illeti.”
„A csikló, melyet úgy írnak le, mint az egyetlen olyan emberi testrész, melynek egyedüli funkciója a gyönyörszerzés, nem csak egy kis „gomb” elrejtve a nők lábai közt, hanem egy elég nagy, többnyire a testen belül található szerv, amiről sokan nem is tudnak” - mondja Wallace.
A belső csikló egy komplex, erekcióra képes szövet, mely két barlangos testből (amik merev állapotban körbefonják a hüvelyt), két szárból (olyan merevedésre képes testek, melyek a csiklótestből ágaznak szét), a bulbus vestibuli-ból (a hüvelybement mellől eredő, barlangos testben végződő izmok), és a csikló makkjából (ami a látható része) áll.
1998-ban az ausztrál urológus, Helen O’Connell publikált egy tanulmányt a Journal of Urology urológia szakfolyóiratban, amiben leírta a csikló valódi méretét és kiterjedését. O’Connell szerint a nyugalmi állapotban lévő csikló, melynek nagyobb része nem látható, akár 9 cm hosszú is lehet - ami akár hosszabb is lehet, mint egy nyugalmi állapotban lévő pénisz.
Ahogy Robert King, az írországi University College Cork professzora szerint a csikló valódi anatómiájáról már jóval korábban, az 1800-as évek közepén is jelent meg leírás a tudományos irodalomban. Ám King azt is írja, hogy O’Connell kutatómunkája olyan mértékben tárta fel a csikló felépítését, mint korábban senki más.
Wallace szerint azonban a tudatlanság még mindig áthatja a modern társadalmat.
„Érdekes kettősség az a paradoxon, hogy egyrészt a női test az elsődleges szimbóluma a szexualitásnak, használata áthatja a reklámokat, a művészeteket és a mainstream erotikus képi világot. Ugyanakkor a csikló, az igazi női szexuális szerv, gyakorlatilag láthatatlan” mondta Wallace a Creem magazinnak.
„A pornóban is úgy kezelik a csiklót, mint valami opcionális, furcsa dolgot, hogy ’wow, milyen nagy szívességet tesz a pasi a nőnek’” - mondta, hozzátéve, hogy a nők gyakran kellemetlennek érzik megkérni a partnerüket, hogy izgassa őket. „Számomra tiszta őrület, hogy még most, 2013-ban is ez történik.”
Tavaly, az Art & Law nevű művészeti program keretében Wallace egy olyan multimédiás projekten kezdett dolgozni, amiről azt remélte, segítenek megkérdőjelezni ezeket a tévképzeteket, és fellibbenteni a fátylat a női testtel kapcsolatos tudatlanságról.
Cliteracy című projektjének, ami folyamatosan tart, részét képezi többek között a „100 Laws of Cliteracy” (A csikló-műveltség 100 törvénye) c. mű, a szervvel kapcsolatos street art, illetve egy „csikló rodeó”, aminek keretében egy óriási interaktív, aranyszínű csikló-szobrot állítottak.
Mi tehát a „Cliteracy”?
„Olyan módon szerettem volna a női nemi szervekről beszélni, amiről úgy éreztem, hogy nem nagyon beszélnek. Számomra ez a szó, hogy „cliteracy” (clit - csikló, literacy - műveltség), tökéletesen összegzi a projektet. Egy nagyon frappáns, csodás kis szó, ami annyira sok mindent foglal magában nagyon egyszerűen és gyorsan. Rávilágít a női testtel kapcsolatos totális műveletlenségre és hozzá nem értésre.”
„100 Natural Laws of Cliteracy” (A csikló-műveltség 100 természeti törvénye)
Egy 3 x 4 méteres installáció, egy közel 2 méteres neon „Cliteracy” felirattal, ami a plafonból lóg - Wallace szerint „monumentális”.
„Valami olyan nagyot szerettem volna létrehozni, ami mellett mindenki, még egy focista vagy kosárlabda-játékos is kicsinek érzi magát. Nem tudsz simán csak rápillantani és elmenni mellette, azzal a tudattal, hogy ’vetted’. Időt kell töltened vele, el kell gondolkoznod rajta.”
Ezzel, az installációval szerette volna Wallace támogatni a csikló ügyét, amihez tudományos adatokat, történelmi tényeket, illetve az építészettel, pornóval, populáris kultúrával és emberi jogokkal kapcsolatos utalásokat használt fel.
„Azért döntöttem a természetjog nyelvezetének használata mellett, mert ennek tekintélye meghaladja az államok, országok és vallási szervek hatókörét. A természeti törvények elidegeníthetetlenek. A világ nagy részében a nőknek nincs hatalmuk a saját testük felett, és még ebben az országban is túl sok nő van, aki gyakran megy bele olyan szexuális tevékenységekbe, amiket nem igazán élvez.”
Néhány a "100 törvényből":
„ Egy társadalomban a szabadságot az orgazmusok eloszlásával lehet mérni. 2013-ban Amerikában 3 férfi orgazmusra csak 1 női jut.”
„4 perc – az átlagos idő, ami alatt egy nő orgazmushoz juttatja saját magát.”
„A csikló vizuális megjelenítései még mindig pontatlanok, komikusak, valamiféle misztikusságot sugallnak.”
„Egy nő testével maszturbálni, nem szex – hanem a kőkorszak.”
„A társadalom idealizálja a férfi nemi szerveket, miközben a lányoknak azt tanítja, hogy az övéké groteszk, szégyellnivaló, ám ugyanakkor az értékük meghatározója.”
„A nők többsége CSAK a csikló közvetlen, folyamatos izgatásával tud elélvezni.”
„Az orgazmus egy alapvető, elidegeníthetetlen emberi jog.”
„A csikló becsült méretei: 9-12 cm hosszú és 6 cm széles.”
„A hüvelyi orgazmus egy mítosz, amit Freud talált ki 1905-ben.”
„Terrorizmus az, ha egész életedben szexelned kell, szülsz 6 gyereket, és sosem élsz át orgazmust.”
„Egy férfitől sosem várnák el hogy olyan szexuális tevékenységeken keresztül élvezzen el, amik figyelmen kívül hagyják az elsődleges szexuális szervét.”
Wallace „100 törvényének” egyik legérdekesebb darabja annak a Pierre Foldes nevű francia orvosnak a története, aki, a csikló anatómiájával kapcsolatos friss kutatásoknak köszönhetően, kifejlesztett egy technikát a női nemi szervek csonkítása okozta károk helyreállítására. A szeméremtest sebszövetének eltávolításával, és a belső csikló egy részének alacsonyabb pozícióba helyezésével - ami által a felszínre kerül - sikeresen adta vissza a szexuális örömök lehetőségét több ezer megcsonkított nőnek.
Egészen mostanáig Foldes volt vélhetőleg az egyetlen orvos a világon, aki ezt a fajta műtétet végezte. Azóta több más orvos is átvette a technikáját.
„Amikor visszatértem Franciaországba, hogy a nemi szervi csonkítást kezeljem, nagyon meglepett, hogy még sosem próbálták ezeket a módszereket. Az orvosi irodalomból kitűnik az igazság, miszerint semmibe vesszük a nőket. Három évszázada gyűlik a több ezer, péniszműtéttel kapcsolatos referencia, míg a csiklóról nincs semmi, kivéve néhány rák-fajtát és bőrgyógyászati referenciákat; arról pedig, hogy lehet az érzékenységét visszaállítani, nincs semmi. Az orvosi világ tagadja egy örömszerzésre rendeltetett szerv puszta létezését is" - mondja Foldes a Museum of sex blogon.
Street art
Hogy bevigye a közbeszédbe a csiklót, Wallace elkezdte bejárni New York utcáit, hogy kiplakátolja a falakat a csikló-műveltséggel kapcsolatos poszterekkel és szlogenekkel.
„Ez tulajdonképpen egy reklám-kampány a csikló számára” mondta az engedély nélküli street art installációkról. „Végül is kinek másnak van nagyobb szüksége egy reklám-kampányra, mint a csiklónak?”
„Ezt a munkát eleve nem egy galéria fehér falai közé terveztem. A cél az, hogy a csikló-műveltség mémmé váljon, és hogy új nyelvet hozzunk létre a test és a szexualitás számára” mondta Wallace, hozzátéve, hogy hamarosan szeretné street art projektjét globálisan is kiterjeszteni.
„Csikló rodeó”
Kenneth Thomas szobrász segítségével Wallace létrehozott egy anatómiailag pontos, és meglovagolható arany csikló-szobrot, ami a new york-i Wassaic Project Summer Festival alatt debütált. Az óriási szerv volt a „Csikló rodeó” sztárja, ami egy olyan interaktív performansz volt, amiben a látogatók részt vehettek és táncolhattak az óriási csiklóval, amiért nyereményeket is kaphattak.
„Ez egy meghívás volt a közönség számára, hogy megtapasztalhassanak egy olyan teret, ami mentes a szexualitással, és főként a női nemi szervekkel kapcsolatos beszélgetéseket általában övező szégyentől, tabutól és szótlanságtól” - mondta Wallace, akinek a terve, hogy az USA más részeire is elvigye a „Csikló rodeót”.
„Az emberek nem bírták otthagyni, folyamatosan nézték, fogdosták, lovagoltak rajta, ott voltak körülötte” - tette hozzá. „Volt egy elég erős vonzereje a dolognak. Nem csak nők, és nem csak férfiak foglalkoztak vele, mindenki részt vett benne.”
Csikló-műveltség cuccok
„Ha látsz egy pasit az utcán, aki egy ’tömör arany csikló’ feliratú pólóban sétál, akkor ez tulajdonképpen egy ilyen társadalmi kísérletet hoz létre - mit jelent az, ha a „csikló” szó szerepel a pólódon? Érdekes látni ezeket a szavakat kint a világban, és látni, hogyan működnek, az emberek hogyan reagálnak rájuk” - mondta Wallace a csikló-műveltséggel kapcsolatos szlogeneket felsorakoztató ruha-kollekciójáról.
„Tök jó látni, mennyi beszélgetést lehet ezzel elindítani. És igazából végső soron ez lenne a cél - elindítani egy párbeszédet a témáról” - tette hozzá.
Wallace elmondja, hogy a csikló-műveltség projektje, indulása óta masszív publicitást és nagyon jó visszajelzéseket kapott, mind konkrét kiállításokon, mind az olyan közösségi média platformokon, mint a Tumblr.
„Iszonyatosan jól fogadták eddig mindenhol, ahol bemutattuk. Az emberek ki vannak éhezve rá, hogy beszélhessenek erről a témáról” - mondta. „Nagyon izgalmas, hogy ekkora figyelmet kapott, és remélem, továbbra is egyre többen fogják megosztani. Pont ezt szeretném, hogy az emberek beszéljenek róla - és igazából ez a hatás még csak a kezdet.”
A csikló-műveltség olyasvalami, amivel mindenkinek foglalkoznia kellene.
Habár úgy tűnhet, hogy a projekt pusztán a női testről és szexualitásról szól, Wallace meg van győződve róla, hogy ennél sokkal-sokkal többről van szó.
Nem csak arról van szó, hogy a projekt mindenkihez szól („imádom, hogy a férfiak is kiállnak a csikló mellett” - mondja Wallace, majd hozzáteszi, hogy a témáról elindult párbeszéd minden nemi hovatartozású embert felszabadít), hanem Wallace szerint a csiklót a „szabadság, a testünk feletti rendelkezés, és a társadalmi részvétel szimbólumának” is tekinthetjük.
„A csikló-műveltség lényege, hogy senki ne kontrollálja vagy szabályozza törvényileg a testünket” - mondta Wallace. „Az, ha nincs hozzáférésed ahhoz az élvezethez, ami pedig alapvető emberi jogod, az egy politikával és hatalmi struktúrákkal átitatott tény.”
’”Számomra ez az egész mindig is egy nagyobb párbeszédről szólt. Falak ledöntéséről.”
A videó szövege magyarul:
"Sophia Wallace vagyok, vizuális művész, és egy „Cliteracy” nevű projekten doglozom. A Cliteracy projekt egy olyan paradoxonnal foglalkozik, mely szerint bármerre is járunk, mindenhol női testekről készült, szexualizált képekkel találkozunk, illetve a női test alárendelt tárgyként való megjelenítésével, legyen szó művészettörténetről, vagy a reklámiparról, amit termékek eladására használnak. A csikló anatómiájáról csak az elmúlt 15 évben kezdtünk el tudomást szerezni, és egy olyan válságban vagyunk, aminek következtében a nők igazából nem jutnak gyönyörhöz, annak ellenére, hogy a szexualizált testükről készült képek mindent betöltenek. Ez a projekt a csiklóval foglalkozik, annak a felfedezésével, a vele kapcsolatos információkkal, illetve a csiklóval, mint metaforával, szimbólummal, és mint művészeti tárggyal.
Amikor először állítottam ki a Cliteracy installációt, azonnal óriási nézettséget kapott a közösségi médiákban, a Tumbler-en, és két alatt kb. 20.000-en osztották meg, szóval nagyon sok ember reagált rá. Mivel fotográfiát tanultam, imádom a képeket, és tulajdonképpen, szóval mindig is nagyon vonzott, hogy emberekről készítsek képeket. Ez volt eddig a fő terem, ehhez vonzódom, ez inspirál, ebben találom meg az anyagot a munkáimhoz. Ezért ez egy nagyon izgalmas tapasztalat volt, mert hirtelen egy teljesen más valóságban találtam magam, mint a tagek, installációk, street art, közös munkák, szobrászati munka, munka a formákkal a 3 dimenziós térben, illetve egy olyan tér létrehozása, ahol az emberek összejöhetnek és interakcióba kerülhetnek a művészettel.
Számomra ez a projekt mindig is többről szólt, mint egy galéria vagy múzeum fehér falai által létrehozott határok. A tabuk áttöréséről szól, tudatos „szentségtöréssel”, hogy felhívjuk a figyelmet erre a hibás logikára, aminek igazából semmi értelme, és káros is. Természetesen káros a nőkre, de káros mindenki másra is. Amit szeretnék, hogy eljusson az emberekhez a művészetemből, a Cliteracy-val, az az, hogy az emberek beszéljenek, gondolkozzanak a csiklóról, hogy a csiklót egyenlőként kezeljék a pénisszel. Az angol nyelvben az összes szitokszónak vagy a női nemi szervekhez van köze, vagy ahhoz, ami azokkal történik. Gondoljunk csak a „cunt, twat, pussy, fuck you, motherfucker, faggot”, miről is szólnak ezek a szavak? A női nemi szervekkel rendelkezéshez tapadó szégyenről, és annak a szégyenéről, ami ezekkel a szervekkel történik. És arról, hogy ha a behatolás befogadó oldalán van az ember, az egy szégyenteli dolog, hogy csinálnak valamit a testeddel, amitől egyre kevésbe vagy értékes. Több nyelvi kifejezésre van szükségünk, ki kell törnünk ezek közül a keretek közül, és mindenképpen fel kell hagynunk azzal, hogy az legyen egyetlen módja a női testről való beszédnek, ha annak az elpusztításához van köze."
Ha szeretnél értesülni az új írásokról, kövesd az inspirát a Facebook-on!
https://www.facebook.com/inspirabloghu
Eredeti cikk: Dominique Mosbergen: Cliteracy 101: Artist Sophia Wallace Wants You To Know The Truth About The Clitoris
http://www.huffingtonpost.com/2013/08/28/cliteracy_n_3823983.html
Sophia Wallace weboldala és blogja:
http://www.sophiawallace.com/
http://sophiawallace.tumblr.com/
Museum of sex blog:
http://blog.museumofsex.com/
Fordítás: spreadthelight
All credit for the artworks displayed goes to Sophia Wallace.