"Tánc, önismeret, önfejlesztés a gestalt pszichológia és a sámán-
hagyomány alapjain. A Movement Medicine a tudatos extázis és az éber jelenlét
iskolája, egyfajta mozgásmeditáció azoknak, akik szeretnének belülről vezérelten élni,
akik keresik a mélyebb kapcsolódást önmagukkal, saját kreativitásukkal, akik erősebb integritásra vágynak. Ya’Acov és Susannah Darling Khan 5 tapasztalt táncos-tanárral, terapeutával együtt dolgozta ki ezt a módszert, amely kreatív és élvezetes módon
integrálja a modern lélektan és a természeti népek megközelítéseit;
kerete a szabad tánc."
https://www.facebook.com/movementmedicinebudapest

Beszélgetés Őry Beával, aki a magyarországi Movement Medicine közösség egyik főszervezője, és a budapesti workshopok tolmácsa.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Movement Medicine-nel?

- Hosszú lenne mindent elmesélni, hisz gyerekkorom óta jelen volt a tánc az életemben. Tudatos úttá akkor vált, amikor tolmácsként belecsöppentem egy 5Ritmus műhelybe és ottragadtam a gyakorlásban. Az akkori táncos közösség egyik szervezője, Fekete Erika meghívta Magyarországra Susannah Darling Khan-t, a Movement Medicine egyik létrehozóját. Azon a műhelyen is én tolmácsoltam. Ami ott történt, az nagyon erős hatással volt rám. A nap folyamán dolgoztunk azzal, hogy milyen támogató erőket tudunk magunk mellé állítani. A záró körben álltunk a nap végén, és egyszer csak azt éreztem, mintha valami-valaki láthatatlan a vállamra tenné kezét. Ugyan először meglepődtem ettől a tapasztalattól, mégis megnyugtató érzést keltett bennem. Ekkor Susannah a következőt mondta ki hangosan: "most azt érezheted, hogy a védelmeződ mögéd áll, és a válladra teszi a kezét". A testemben minden ellazult, a lelkem megnyugodott és azt érezem, vigyáznak rám. Azt mondtam magamnak, hogy ez kell nekem, kaptam valamit, amit újra és újra meg akarok tapasztalni, meg akarok erősödni általa, töltekezni belőle. Megértettem, hogy nem vagyok egyedül és nemcsak a látható valóság van. Egyben a Movement Medicine iránt is elköteleződtem, hiszen láttam, hogy a valóságot írja le, nem kitaláció, ami elhangzik.

- Hogyan működik a Movement Medicine, mi benne a különleges, a "mágia"?

- A módszer hatásmechanizmusáról könyvek szólnak, a felépített módszertant évekig tanulják a tanárok, ezt nehéz lenne röviden összefoglalni, de arra tudok válaszolni, hogy mi történik egy műhelyen. Azt tapasztalod, hogy szól a zene, szabadon mozoghatsz, a tanár instrukciókkal segít, hogy az elme-test-érzelmek síkon egyensúlyba kerülhess, egyre mélyebben belelazulhass. Különböző eszközöket tanulsz, amiket egy rituálé keretében hasznosíthatsz a belső transzformáció megélése érdekében. Te tudod szabályozni, hogy hogyan és meddig engeded bele magad a transzformációba és az eksztázisba, és hogy hogyan vigyázol magadra. Nem függsz senkitől, se a társaktól, se a tanártól, ám attól, hogy ez közösségben és szakszerű kísérés mellett történik, sokkal megtámogatottabb lesz az egész folyamat.

A mágia mindebben pedig a kapcsolódás maga. A Movement Medicine teret teremt arra, hogy kapcsolódj magaddal, az elemekkel, az őseiddel, a családoddal, a védőszentjeiddel, egyszóval az erőforrásaiddal. Az rád van bízva, hogy számodra ki vagy mi adja ezt meg. Az biztos, hogy érezni a teremben, hogy megtelik a tér támogató erővel, és ezt úgy mondom, hogy én nem vagyok egy über spirituális beállítottságú ember, aki könnyen elhiszi, ha ezt bárki állítja. Én a megéléseimben bízok. Tehát a kapcsolódás teszi lehetővé a transzformációt.

Nagyon erős a transzformáló ereje - van, hogy elindul egy belső folyamat, amit gyakran akár nem is értek, mégis hozza az átalakulást. Ilyenkor mintegy mellérendeltként vagyok ott - szemtanúja vagyok annak, ami velem történik, és bízom benne, ezért hagyom.

- Te ugye a magyar workshopokon a tolmács szerepét töltöd be, de amikor nincs épp rá szükség, szoktál valamennyit táncolni is. Hogyan egyeztethető össze számodra a tánc és a tolmács szerep?

- Könnyen. Megtanultam váltani. Bele tudom engedni magam a táncba, és gyorsan át tudok váltani a tolmácsolásra. Ez segít végig fókuszban is maradni. Nagyon szeretem ezt a szerepet: lehetőségem van szemtanúnak lenni, ez azt jelenti, hogy átélem, rezonálok arra, ami másokban történik. Ahogy levetik az álarcaikat, a teremben autentikus minőségek bontakoznak ki az egyre elmélyültebb belső munka során. Ez visszatölt engem, rám is gyógyító hatással van, nemcsak arra, aki épp mozog.

- Mesélnél arról, hogy hogyan indultak el az itthoni workshopok, és miért azokat tanárokat hívtátok meg, akiket?

- 2014-ben Silvana Rigobon jött el, egy női csoportot tartani. Akkoriban engem az a téma nagyon mozgatott, hogy a jelenlegi kultúránkban nincs kapu, nincs olyan rítus, amely átvezetne a kislányból a felnőtt, a férfi párjaként működő női létbe, az egyedüllét lezárására, de még nem a házasságba. Ez egy döntés, egy felvállalás is, hogy élethosszig tartó kapcsolatot építünk. Silvana amúgy is női csoportokat tart, és amikor elhívtuk, arra is meghívtuk egyben, hogy a témáját, a workshopját úgy alakítsa ki, hogy az igazán passzoljon az itthoni igényekhez. Ilyen szempontból én és Patrícia nagyon más szervezők vagyunk, mint a legtöbben, mert mi részt veszünk a tartalom kialakításában is. A legutóbbi budapesti workshop tanára,  David Mooney, itt nálunk mutatta be  először azt a témát, amit hozott (Erő-Forrás – Áramlás és feltöltődés: ahol a lélek valódi otthonra talál), és annak a kialakításában is részt vettünk. Sokat tanultunk ebből, hogy mikor, kivel mennyire lehet az alkotó-folyamatban részt venni. Arra is rájöttünk, hogy egy kezdő közösséghez kifejezetten erős, tapasztalt tanár kell, aki nagyon jól tudja tartani a teret. Ya'Acov Darling Khan, a Movement Medicine másik alapítója például mesélte, hogy amikor foglalkozást tart, kiterjeszti az énhatárait, megváltozik az érzékelése - ha a teremben valakivel történik valami, azt a testében érzi, és rögtön "ott van", úgymond megtart.

- Honnan jött a következő, szeptemberi workshop ötlete? (bővebb info: https://www.facebook.com/events/298095850617998)

- Az élet hozta. Mark Boylannal már benne voltunk a téma megformálásában pár hónapja, amikor tavasszal elkezdődtek a civil tüntetések. Jó volt látni az ismerőseim körében, hogy olyanok is kimentek a Hősök Terére, akik korábban soha nem vettek részt demonstrációban. Érződött, hogy nagy az értetlenség és felháborodás a civil szervezeteket érő folyamatos támadásokkal kapcsolatban. Ugyanakkor az is látszott, hogy azok foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, akik pontosan értik, hogy a szabadság-megfosztás veszélye állt fenn. Miközben sokan továbbra sem érzékelték, hogy közük lenne az olyan elvont fogalmakhoz, mint a szabadság, szabad szerveződés, kiállni valami ügyért és úgy általában a civil működés. Úgy tűnt, sokakhoz nem jut el, hogy a civil társadalom veszélyeztetése milyen hatással van az ő mindennapi életükre. Pedig ha pl. nem tud majd valaki gyerektábort választani a csemetéinek a nyáron, mert ellehetetlenítik azokat a civil szervezeteket, ameyek szerveznék ezeket, vagy mondjuk nem tudja elvinni egy madárgyűrűzésre, hogy lásson életében élő madarat, az bárkinek a húsába vághat. Előbb-utóbb azokhoz is elérkezik ezeknek az értékeknek a csorbulása, akiket most még nem érdekelnek ezek a kérdések. És akik most nem tesznek semmit, azok is hozzájárulnak a változáshoz azáltal, hogy hagyják, hogy történjen, amit a többségi erő akar.

Nagyon erős volt bennünk a késztetés, hogy a szabadság és az alapvető értékek elfogadása felé mozduló változáshoz mi is hozzájáruljunk valamivel, hogy az emberek elmozduljanak, és érzékeljék, hogy van szerepük a változásokban. A Változás – lehetőségek mozgásában lett a címe a szeptember 15-17-i műhelymunkának, ahol az egyéni szintű változáson túl az is fókuszba kerül, hogy megtapasztaljuk, az egyéni céljaink, vágyaink végső soron mind összeköttetésben vannak. Hiszen például ha sikeres vállalkozó akarsz lenni, akkor az ügyfelektől és az üzletfelekkel kötött megállapodásoktól leszel sikeres. Tehát nem igaz az, hogy elég, ha teszem a dolgom a mindennapokban és csak a saját problémáimra figyelek. Van egy közösségi szint is, amivel ha foglalkozunk, gyakorlatilag a saját lehetőségeinket és játékterünket igazítjuk. Nem elvesz tőlünk energiát, hanem hozzáad az életünkhöz.  

- Kinek ajánlod ezt a műhelyet?

Mindenkinek, aki szeretne a hétköznapi életben is jól hasznosítható eszközöket kapni ahhoz, hogy képes legyen stabil alapot teremteni magának a test-elme-szív, múlt-jelen-jövő vonulatok mentén. Annak is, aki egyszerűen szeretné jobban érezni magát. 

Várunk tehát mindenkit szeretettel szeptember 15-17-én Mark Boylan műhelyén, amiről bővebb infót az esemény oldalán találtok, illetve jelentkezni is itt lehet: https://www.facebook.com/events/298095850617998

Ha tetszett a cikk, megtalálod az inspirát a facebook-on is: https://www.facebook.com/inspirabloghu/