A jóni és a szív egy. Ugyanannak a dolognak két arca.

Fejet hajtok előttük, mert sokkal régibbek, ősibbek, és bölcsebbek, mint a fej.
Hagyom magam vezetni.

Szemléletváltást kér. Nem "csak" egy testrész (amit ráadásul csak egy automatizált, “unalmas” fiziológiai funkcióra használok – pisilni), aminek én vagyok a főnöke. Hanem meghajlok belül, és átadom az irányítást.
Együttműködünk, de alapvetően én hajtok fejet előtte.
Saját, önálló akarattal, léttel rendelkező létező.
Erős és határozott abban, hogy mit akar / enged.

A Heart & Sexuality workshopon történt először, hogy határozottan, tisztán elkezdett kommunikálni velem. Elég zaklatott volt, amiért addig nem vettem tudomást róla, mint szuverén létezőről! Először felszaladt a szemöldököm, mert ugyan elég intuitív vagyok, de ahhoz nem szoktam hozzá, hogy a testrészeim "telefonálnak", de azóta többször is, és egyre mélyebben kommunikálunk.

Csak olyan férfit tud beengedni, akivel valódi szív-kapcsolódás van. Nem feltétlenül a Nagy Szerelem, de valódi, meghitt lélek-kapcsolódás.
Jelenleg így van.
Lehet, hogy fogja máshogy is érezni, mert a tiszta érzékiséggel sincs baj, sőt – de most így van.

Ezt nehezen tudtam elfogadni, mert ugyanakkor nagyon éhes is. És olyan távolinak tűnik, hogy mikor lesz legközelebb ilyen mély kapcsolódásom bárkivel.
Azt mondja, nem baj, csak fogadjam ezt el, és találjak vissza hozzá, hogy egyenlőre csak én találkozzak vele, én viszont keressem rendszeresen, és ne hanyagoljam el. Átírásban, átrendeződésben vannak a női-szexuális energiáim, egyenlőre saját magam gyógyítsam, és még ne bonyolítsam egy másik ember energiáival a képet.

Szóval találkozzak vele rendszeresen. Tanít, nyit rá a gyönyörre, a gyógyulásra, az örömre, nem csak a szexuálisra, hanem általában az élet élvezetére is.
Mutatja a gátakat, a sebesüléseket, mély elakadásokat; karmikus múltból, a felmenő női vonalról, és a kollektív nőiből is – és oldja, gyógyítja őket.
Kollektív gyógyító szerv.

Egy érdekes ismétlődő motívum az, hogy többször a másik ember vágya, vagy a saját egós vágyam miatt erőszakoltam magam rá a szexre. Ez utóbbi alatt azt értem, amikor belül valami azt mondja, hogy nem igazán kéne, mégis, fejből, egóból vágyom rá, mert mondjuk ritkán van rá lehetőség, vagy mert orgazmust _akarok_, de igazából az energia nincs természetesen aktiválva, nincs ott az a szikra, és a puncimat gyakorlatilag csak kihasználom a gyönyör adag kierőszakolására.

És mióta elindult ez az újraismerkedés, nem hagyja, hogy a régi bevált mozdulatokkal megszerezzem az orgazmust. Ha olyan mozdulatokat teszek, akkor az energia lelohad, mintha áramszünet lenne. Teljesen más, új, sokkal kevésbé direkt vagy “célratörő” mozdulatok, érintések jönnek. És ha mondjuk egy vágy- leesés után egy belső görccsel, erővel akarnám újra felhúzni, akkor se működik, csak ha akarás nélkül csakúgy ellazulok, és engedem, hogy a maga tempójában és útvonalán járjon az energia. Akkor viszont nagyon hirtelen meg tud ugrani :) Több idő telik el orgazmus előtt, egy intenzív, de még nem “na, mindjárt ott vagyok” gyönyör állapotban, amivel eddig csak ritkán (vagy csak rég?) találkoztam.

A punci tulajdonképpen magának az Isteni Női Minőségnek, az Istennőnek a szószólója, közvetlen képviselője, a kapuja… Maga az Istennő szól hozzánk általa. 

Rendszeres, ezzel a szándékkal lévő, szertartásos, szent találkozókra hív.

A szexuális öröm, mint “szent kötelesség”, fő hozzávaló, amit nem szabadna elhanyagolni.

És a sok ráépült gátló érzés, réteg.
Ezek megmutatása, lefejtése, elengedése - ezekben mind segít. 

Ez így együtt, mint szent út; és a teljes út szerves része.

Az Inspirát megtalálhatod a facebookon is: https://www.facebook.com/inspirabloghu/