Ahogy az empata egyre több és többet vesz át az elkülönült ember érzelmi energiáiból, az elkülönült személynek egyre kevésbé fog tetszeni, a túlzott érzékenysége miatt, amire pedig neki is szüksége van. Ám mivel az empatát a legtöbb ember kedveli és szereti, az érzelmeitől elkülönült ember nem-tudatosan tisztában van azzal, hogy az empata a külvilág számára őket, mint párt megjelenítő képben hordozza őt.
Az érzelmeitől ekülönült ember addig kapaszkodik ebbe a kapcsolatba, amíg abból minden közelség és az empata felé érzett tisztelet ki nem vész, vagy amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy az empata támogatása nem képes segíteni őt a teljesítmény-orientált életcéljaiban.
Igazán ironikus, hogy ezek az emberek legtöbbször természetüknél fogva intuitívak, ám az intuíciójukat mások reakcióinak megfigyelésére használják, hogy biztosan mindig jó benyomást tehessenek. Ha nem olyan reakciót kapnak, amilyet szeretnének, akkor szó szeint bármit megtesznek annak édekében, hogy ezen változtassanak, olykor akár a konkrét megtévesztést is beleértve. Ha nem tudják mások róluk alkotott véleményét megváltoztatni, akkor egyszerűen elkezdik tagadni ennek a helyzetnek a létezését. Az olyan intuitív emberek számára, akik keményen dolgoztak egy integritáson alapuló, erős belső középpont létrehozásán, az érzelmeitől elkülönült ember olyannak tűnik, mint aki teljesen etikátlan, és teljességgel nélkülözi a belső középpontot. És igen: az érzelmeitől elkülönült ember tulajdonképpen a saját, számára elérhetetlen belső középpontja helyett a külső elismerésből él. Ha pedig a kezdő intuitív ara utal, hogy az érzelmeitől elkülönölt embernek nincs középpontja, az elkülönült ember érzései nagy valószínűséggel váltanak át tiszteletlenségbe, vagy akár gyűlöletbe. Hiszen az érzelmeitől elkülönült ember nem bírja elviselni, hogy bármilyen tekintetben rossznak, vagy hiányosnak lássák. Ez túl közel viszi őket az értéktelenségükkel kapcsolatos eltemetett félelmeikhez.
Nagyon gyakori, hogy az érzelmileg elkülönült ember kapcsolatai mintegy a saját személyének kiterjesztései, illetve segédeszközök a sikerhez. Az empata nem a személye miatt érdekli, hanem amiatt, amilyen szerepet játszik. A leggyakoribb módosítás, amit kezdő intuitívokat láttam megtenni az, hogy úgy változtatnak a kapcsolaton, hogy az tiszteletben tartsa az érzelmi egészségüket. Általában átmennek néhány kapcsolaton érzelmileg elkülönült emberekkel, mire egyensúlyba kerülnek. Ahogy megerősítik a határaikat, a legerősebb ellenkezéseket a leginkább elkülönült emberektől hallani. Hiszen az elkülönült ember elveszti a „szűrőjét” a nemkívánatos energiáihoz, és az túl sok neki, ha rá kell néznie az érzelmeire. A kezdő intuitív új határai legjobb esetben is szükségtelennek és ésszerűtlennek tűnnek számára, rosszabb esetben pedig akár elhagyásnak és elárulásnak.
Amikor az intuitív konfrontálódik az elkülönült emberrel, az utóbbi szó szerint képtelen olyan módon reagálni erre, amilyenre az intuitívnak szüksége lenne. Általában az elkülönült ember teljesen elutasítja az intuitív álláspontját, hogy az nevetséges, és semmi köze a valósághoz. Ám valójában az érzelmeitől elkülönült ember van nagyon mélyen elvágva a valóságtól. Mivel nincs kapcsolatban belső énjével, nem tudja mások érzelmi jelzéseit rendesen értelmezni. És mivel olyan külső személyiséget választott, amit a külvilág nagy része nagyra tart, el tud vonatkoztatni a hozzájuk legközelebb álló emberek visszajelzéseitől, ha nem tetszik neki, amit a társa vagy közeli barátai mondanak. Így hát sem a belső, sem a külső világuk nem tud valódi visszajelzéssel szolgálni az érzelmitől elkülönült embernek.
Még ha nem is tudatos az érzelmeire, az érzelmeitől elkülönült ember is tapasztal haragot és csalódottságot, ám ez lassan gyűlik benne, egy robbanópontig. Végül a lelkük valamilyen olyan drámai vagy akár veszélyes helyzetbe viszi őket, amitől azt reméli, hogy felébresztheti őket. Ez a fajta személyes válság (olyakor életközepi válság), habár elég zajos és fájdalmas minden érintett számára, mély, transzformatív gyógyuláshoz segítheti az elkülönült embert. Ha ez érzelmeitől elkülönült emberek rákényszerülnek, hogy szembe nézzenek belvilágukkal, például a karrierük, kapcsolataik, vagy annak a magukról alkotott képnek az elvesztésével, amivel azonosultak, akkor végre szembenéznek azzal a mély értéktelenség-érzéssel és önutálattal, ami eredetileg egy nem-valódi személyiség létrehozására sarkallta őket. És igazából ez a legjobb dolog, ami történhet velük. Elkezdhetnek tisztán látni magukon kívülre, és megérthetik, milyen hatással vannak tetteik a köülöttük lévőkre. Ilyenkor őszinte megbánást éreznek, és rájönnek, hogy nem azonosak a külső személyiségükkel. Végre kapcsolatba kerülnek a szívükkel, és nem veszik magától értetődőnek az életükben levő embereket. Továbbra is erősen motivált emberek maradnak, ám teljesítmény-orientált viselkedésük már önmaguk fejlesztésére és az örömre irányul.
Az olyan kezdő intuitív számára, aki a saját érzelmi elkülöntölségével küszködik, nagyon fontos, hogy visszatérjen a szívével való mély kapcsolatához. Az olyan kezdő intuitív embernek pedig, aki érzelmileg elkülönült emberrel van kapcsolatban, rendkívül fontos megerősítenie a határait, hogy ne rakja rá senki más az érzelmi energiáit. Térj ki az útjából, olyan finoman, ahogy tudsz, és engedd, hogy az érzelmeitől elkülönült ember egyedül haladjon a felébredés felé. Ne próbáld megmagyarázni az elkülönült embernek, hogy mi a „baj” vele: az egyetlen útja annak, hogy rájöjjön, az, ha saját maga megtapasztalja. Általában ehhez olyan mértékű válság szükséges, amit a legtöbb intuitív elkerülne. Nagyon fontos a kezdő intuitívak számára, hogy vigyázzanak érzelmi és energetikai egészségükre, és kellő távolságot teremtsenek önmaguk és ezen régi kapcsolatok közé.
Az eredeti cikk: Elaine la Joie: The Emotionally Dissociated Hero
Webcím: http://clearreflectioncoaching.com/the-emotionally-dissociated-hero
Fordította: spreadthelight