Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása II.
2014. augusztus 04. írta: spreadthelight

Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása II.

Az "Érzelmeitől Elkülönült Hős"

Minden intuitív ember találkozott már olyan emberekkel, akikről az volt érzésünk, mintha egyáltalán nem lennének kapcsolatban az érzelmi testükkel. Azért zavaróak ők számunka, mert kívülről átlagosnak és boldognak tűnnek, sőt, akár olyannak, akinek mindenük megvan, belül mégis üresnek érződnek. Ezalatt az üresség alatt eltemetve lehet, hogy tele vannak feldolgozatlan gyásszal, félelemmel, haraggal, és mély értéktelenség-érzéssel.

heat detach.jpgOlykor az intuitív emberek azért vonzódnak hozzájuk, mert kíváncsiak, hogy mi okozza ezt az ellentmondást. Az, hogy tisztán átlátunk rajta, vagy elriasztja az érzelmeitől elkülönült embert, hiszen mi nem vesszük be az álcáját, vagy pedig kifejezetten vonzza őt hozzánk, mert végre fellélegezhet, és egy időre leteheti a mű személyiségét. Mivel az intuitív emberek alapvetően a szívükből működnek, az érzelmeiktől elkülönült emberek pedig nincsenek kapcsolatban a szívükkel, az érzelmeitől elkülönült ember kapcsolat irányába tett lépései számunkra őszintétlennek és sekélyesnek tűnhetnek, annak ellenére, hogy mindenki más jól reagál rájuk, valamint annak ellenére is, hogy a megfelelő dolgokat teszi és mondja.    

Ha érzelmeiktől elkülönült emberekkel vagyunk kapcsolatban, fontos, hogy megértsük, milyen hatással lehetnek az energiarendszerünkre. Habár az intuitív emberek fogják a leginkább érezni ezeket a hatásokat, azokra is érzékelhetik ezeket, akik nem tartják magukat intuitívnak. Ráadásul sok olyan intuitív ember és spirituális útkereső, aki az útja elején jár, bizonyos mértékig szintén nincs kapcsolatban az érzelmi testével, főként azért, mivel a kultúra, amiben élünk, nem vesz tudomást az érzelmi reakcióinkról, főként a negatívakról. Társadalmunk versenyszemléletű és cél-orientált, ami kedvez a nagyszabású intellektuális és technológiai vívmányoknak, ám a teljesítmény-központú viselkedést is erősíti. A teljesítmény-központúság pedig a szívünktől és az érzelmi testünktől való elkülönüléshez vezethet, mivel önmagunkon kívülre figyelünk, hogy lássuk, az eredményeink tetszenek-e másoknak.  

getting hooked.jpgAki pedig nincs kapcsolatban az érzelmeivel, annak ahhoz, hogy a mindennapi életben működni tudjon, a szó szoros értelmében szüksége van valakire, aki feldolgozza számára az érzelmi energiákat. Az érzelmeitől elkülönült ember általában magához vonz néhány olyan embert, aki rendkívül empatikus és adakozó természetű. Az érzelmeitől elkülönült ember és az empata köt hát egy olyan, nem-tudatos energetikai szerződést, amiből később rendkívül nehéz lehet kilépni. 

Ennek a szerződésnek a lényege, hogy az empata feldolgozza az érzelmeitől elkülönült ember nemkívánatos érzelmi energiáit, szeretetért és megbecsülésért, vagy törődésért cserébe. (Ez általában nem tudatosan történik, de előfordul hogy nem egészségesen működő empaták tudatosan hozzák meg ezt a döntést.) Mivel az érzelmeink egy fajta visszajelzési rendszerként működnek, ami jelzi számunkra, ha stresszhelyzetben vagy veszélyben vagyunk, az érzelmeitől elkülönült ember képes sok olyan helyzetbe is belemenni, ami a többi embernek már túl sok lenne. Az érzelmeitől elkülönült embereknek egyre több és több stimulusra van szükségük ahhoz hogy úgy érezzék, valóban élnek, így gyakran sok a stressz a mindennapi életükben. Gyakori náluk a munkamánia és az, hogy folyamatosan cselekvő üzemmódban vannak. Mivel a magas energiaszintjükkel jó benyomást tesznek másokra, a produktivitás és a teljesítés tovább folytatódik.

empath.jpgAz az empata tehát, aki egy érzelmeitől elkülönült emberrel van kapcsolatban (és a legtöbb empata olyan intuitív ember, aki nem rendelkezik egészséges határokkal), a saját érzelmei mellett egy olyan emberéit is fel kell, hogy dolgozza, akinek a dráma- és stressztűrő képessége az övénél jóval magasabb. Amikor az empata felhívja az elkülönült ember figyelmét a viselkedésére vagy életmódjára, az elkülönült ember joggal mondja azt, hogy az élete nem is dramatikus vagy stesszes, mivel az energiákat sikeresen átrakta az empatára. Az empata számára, mivel ezek nem a saját energiái, nehéz őket feldolgozni. Ironikus módon, ahogy az empata egyre többet és többet vesz át az elkülönült ember érzelmi energiáiból, az elkülönült személynek egyre kevésbé fog tetszeni, a túlzott érzékenysége miatt, amire pedig neki is szüksége van.


 

A cikk folytatásához kattints ide: http://inspira.blog.hu/2014/08/08/az_empata_es_a_narcisztikus_szemelyiseg_talalkozasa_iii

Az eredeti cikk: Elaine la Joie: The Emotionally Dissociated Hero
Webcím: http://clearreflectioncoaching.com/the-emotionally-dissociated-hero
Fordította: spreadthelight 

             

           

         

               

            

 

A bejegyzés trackback címe:

https://inspira.blog.hu/api/trackback/id/tr716571535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamanna 2014.08.04. 14:57:10

Szerintem a világ tele van olyan emberekkel, akik igyekeznek lehúzni, megalázni másokat, elvenni az életkedvüket, energiájukat, vádolni, gonoszkodni, gúnyolódni, másokat bűnbakká tenni, erőszakoskodni. Egyszerűen túl sok ilyen ember van ahhoz, hogy a tőlük való menekülés elégséges megoldás legyen. Nincs hová menekülni, mert mindenhol vannak ilyen emberek. Talán nárcisztikusak, talán nem, de az biztos, hogy nagyon sok hétköznapi szituáció idegőrlő.
A megoldás szerintem ebben a mondatban rejlik: "a legtöbb empata olyan intuitív ember, aki nem rendelkezik egészséges határokkal), a saját érzelmei mellett egy olyan emberéit is fel kell, hogy dolgozza, akinek a dráma- és stressztűrő képessége az övénél jóval magasabb."
A megoldás a saját személyiséghatárok kiépítése, megerősítése, amin már kevésbé képes áthatolni egy bántalmazó.
Leírok egy egyszerű példát: tegnap találkoztam két idősebb nővel, akik egy kövér labradort sétáltattak, és egy kamasz cigány kölyök a pitbulljával idegesítette őket. A két nő képtelen volt megszabadulni a cigány kölyöktől, csak álltak bambán. Odaértem és azt mondtam: "Menj innen légyszíves!" - határozottan, de udvariasan, erre a cigánygyerek el is ment. Ennyi kellett volna, de a két nő képtelen volt arra is, hogy egy ilyen egyszerű határt meghúzzon. Ez pedig valóban életveszélyes állapot, hiszen képtelenek bármiféle pszichés önvédelemre. Az mindegy, hogy egyébként a saját privát párkapcsolatuk mennyire védelmező vagy mennyire nem az, ha kiteszik a lábukat az utcára, bárhol beleakadhatnak olyan szituációkba, ahol muszáj határokat húzni (mielőtt a villamos alá löki őket egy pszichopata, csak mert neki úgy tetszik). Valahogy meg kell tanulni jelezni, hogy a bántalmazó, esetlegesen nárcisztikus személy átlépett egy határt, ami a vele kapcsolatban levőnek rossz, és nem óhajt ilyen állapotban maradni, tehát ¡No pasarán! Ehhez nem kell elmenekülni, mert a legtöbb esetben sajnos nincs hova.
Az viszont könnyen előfordulhat, hogy ha a NSZ-nek nem tetszik az, hogy a vele kapcsolatban levő, és korábban engedelmesen megalázkodó, leterhelődő ember nem hajlandó tovább átvállalni a gonoszkodás terheit, akkor saját maga lép ki a kapcsolatból. Ez pedig nem nagy veszteség, tekintve, hogy ha az empata a fordított úton indulna el, és egyre több terhet vállalna magára, a NSZ-nek az sem tetszene: "Ironikus módon, ahogy az empata egyre többet és többet vesz át az elkülönült ember érzelmi energiáiból, az elkülönült személynek egyre kevésbé fog tetszeni, a túlzott érzékenysége miatt, amire pedig neki is szüksége van."
Persze lehet, hogy a folytatás pont erről fog szólni, akkor elnézést.

spreadthelight 2014.08.08. 19:13:48

Igen, egyet értek, hogy az egészséges határok kialakítása kulcskérdés az egész történetben, erről van is szó a 3. részben, amit most raktam fel.
Viszont én személy szerint több idegesítő és akár kifejezetten ellenséges vagy fenyegető kamaszt láttam már, aki nem volt cigány, úgyhogy legjobb esetben is feleslegesnek érzem ezt a részletet az általad leírt példában

annamanna 2014.08.09. 00:02:47

@spreadthelight: "ellenséges vagy fenyegető kamaszt láttam már, aki nem volt cigány, úgyhogy legjobb esetben is feleslegesnek érzem ezt a részletet az általad leírt példában"
Nos, ha a kamasz fiú magyar lett volna, akkor a két idős nő valószínűleg kifejezte volna a felháborodását a tolakodó és pimasz viselkedése miatt, és elzavarták volna. Gondolom, azért nem mertek szólni neki, mert a fiú pigmentáltsága lebénította és megijesztette őket. Arra gyanakodtak, hogy erőszakosan és támadóan fog reagálni, ha elzavarják.
A fiú cigány mivolta egyáltalán nem mellékes körülmény, tulajdonképpen ez generálta az egész szituációt.

Ami a fordítás-sorozatot illeti, egy olyan könyv jutott róla eszembe, amit a szerző (Elaine la Joie) talán ismer, legalábbis több meghatározása emlékeztet Arno Gruen gondolatmenetére. Ha még alaposabban érdekel a téma, akkor ajánlom Arno Gruent: moly.hu/konyvek/arno-gruen-a-normalitas-tebolya
süti beállítások módosítása