Movement Medicine
"Tánc, önismeret, önfejlesztés a gestalt pszichológia és a sámán-
hagyomány alapjain. A Movement Medicine a tudatos extázis és az éber jelenlét
iskolája, egyfajta mozgásmeditáció azoknak, akik szeretnének belülről vezérelten élni,
akik keresik a mélyebb kapcsolódást önmagukkal, saját kreativitásukkal, akik erősebb integritásra vágynak. Ya’Acov és Susannah Darling Khan 5 tapasztalt táncos-tanárral, terapeutával együtt dolgozta ki ezt a módszert, amely kreatív és élvezetes módon
integrálja a modern lélektan és a természeti népek megközelítéseit;
kerete a szabad tánc."
https://www.facebook.com/movementmedicinebudapest
Az úgy volt, hogy tavaly nyáron fenekestől felfordult az életem, elindult életem legmélyebb, legkeményebb, és egyben leggyökeresebb gyógyulási folyamata, vagyis inkább folyamat-áradata, mert hogy azóta az egyik a másikba vezet, nagyon ritkán van 1-2 szusszanásnyi szünet... És ennek az áradatnak a közepén találkoztam a Movement Medicine nevű, 2 szóba tömörítve "sámáni táncterápiának" nevezhető módszerrel, úttal, iskolával.
A találkozás számomra szerelem volt első látásra - ebben a "módszerben" gyakorlatilag minden együtt van, ami számomra eddig is a legerősebb változásokat hozta:
- tudatosan, gonddal felépített és fenntartott, megtartó, terápiás tér
- a test, a szomatika, mint a belső világ és a szabadság felé vezető legmegbízhatóbb térkép
- a szabad tánc, mozgás és önkifejezés katartikus transzformáló ereje a (spontán létrejövő) módosult tudatállapotokon keresztül
- és az elemekhez, a Földhöz, a szakrálishoz, és a nem látható, ám érezhető erőkhöz való kapcsolódás.
Leültem beszélgetni a magyarországi Movement Medicine közösség két életrehívójával és főszervezőjével, Mihályi Patríciával és Őry Beával, akik arról meséltek, hogy számukra mit jelent ez a módszer, hogy hogyan találtak rá, illetve beszéltünk a hamarosan, szeptember 15-17-i hétvégén megrendezésre kerülő legújabb budapesti worksopról is, ami, mint kiderült, kifejezetten magyar igényekre szabva lett megalkotva.
* * *
Elsőként Mihályi Patríciával beszélgettem, aki a magyar közösség egyik főszervezője, és az első magyar oktató-tanoncként tanul az iskola képzési rendszerében
- Mesélj, kérlek, az iskola sámáni vonatkozásáról, és hogy ehhez a mai modern, városi ember hogyan tud kapcsolódni.
- Hoppál Mihály szerint a sámánság egy szakma, mint a szobafestő-mázoló. A sámánizmus nem dogma. Nem izmus, nincs elméleti hittétele. Egy aktív, cselekvő szakmáról van szó, aminek vannak szabályai, eszközei, van jelrendszere. Mint bármely szakmának. Csak épp a sámán azzal foglalkozik, hogy egyensúlyt tartson a világok között, illetve a természet és az ember között.
Lehet, hogy a mai városi embernek kissé furcsa fogalmai vannak a sámánokról, vagy furán érez ennek a szónak a hallatán. Nagy része van ebben annak, hogy a modern, városi ember nem igazán találkozik sok sámánnal, illetve a populáris kultúra által közvetített romantikus képnek is. De nem arról van szó, hogy mindenkinek szárított kecskekoponyát kéne otthon tartania. Kassai Lajos szokta mondani, hogy nem az ősöket kell követni, hanem, amit az őseink követtek. A Movement Medicine-ben így van jelen a sámántudás. Nem arra hív, hogy válj sámánná (ami amúgy is reménytelen vállalkozás lenne), hanem, hogy találd meg az egyensúlyt. Keresd az egységet, és hozd felszínre a saját ajándékaidat. A sámántudás tehát nem a szavak és a címkék, vagy külsőségek szintjén jelenik meg, hanem kézzelfogható gyakorlatokban. Olyan eszközökre gondolok, mint a letört lélekdarabok visszahívása, az elemszellemekkel való kommunikáció, vagy az álommunka. Engem személyesen nagyon mély megélések kötnek ezekhez, ezért ezek mögé 100%-ban oda tudok állni, és ez a saját hiedelmeim és korlátaim lebontásában is segít.
- Mesélnél ezekről egy kicsit bővebben?
- Az életünk során valószínűleg mindannyian találkozunk olyan helyzettel, amelyben nem lehetséges, nem biztonságos, vagy nem megengedett az, hogy önmagunk legyünk. Hogy megnyilvánítsuk magunkat szabadon és hiánytalanul. Ennek szélsőséges példái az üldözés, az erőszak, de az érzelmi elhanyagolás vagy a túlságos kontroll is. Ezek traumák. Ezeket a helyzeteket valahogy túl kell élni. A psziché bölcs. Ugyanúgy, ahogy az elkapott gyík megválik a farkától, vagy a csapdába esett róka lerágja a lábát, a lélek is letör magából egy darabot, hogy a rendszert működésben tartsa. Ezek a lélekdarabok nem tűnnek el, nem szűnnek meg, csak nem tudnak kapcsolódni a "gazdájukhoz". Helyüket “dublőrök” veszik át. Hasznos idegenlégiósok, akik gondoskodnak a túlélésről, fenntartják az adott helyzetben szükséges működést. Csak sajnos nehéz őket meneszteni, szívesen maradnak velünk, megfosztva minket az autentikus létezés éltető és felszabadító élményétől. A Movement Medicine két nagyobb folyamatot kínál ennek a helyzetnek a feloldására. A Phoenix és a SEER technikát. Ez amolyan "csináld magad!" sámánizmus - Ya’Acov, az iskola egyik alapítójának tréfájával élve :) Ez azt jelenti, hogy amíg a természeti népeknél a sámánnak a dolga, hogy elmenjen ezekbe a szférákba, világokba, és visszahívja ezeket a lélekdarabokat, ezt voltaképpen te is meg tudod tenni. Persze munkás, és nyilván olyan mértékben tudod megtenni, amilyen mértékben erre készen állsz. De ezzel lehet dolgozni. És ez valóban megtörténik. Valóban feltöltődnek ezek a lukak. Szépen, lassan hordjuk bele a homokot a kátyúba, de ez egy valósan, nagyon jól működő módszer.
- Biztonságos ez a fajta mély munka?
- Ez a módszer többek között azért annyira hatékony, mert mindent, amit tanít, vagy csinál, azt a legkisebb egységnél kezdi - otthon, a testnél. Ez egy nagyon lényeges dolog, hogy nem az elme felől közelít, nem kognitív megoldást kínál. Testi, sejtszintű tapasztaltatot. Éld át a testedben, mert minden ott kezdődik. Viszont fontos, hogy nem kapcsolja ki az érzelmeket és az elmét. Nincs tudatvesztés. Ha extázis, akkor a tudatosság extázisa. Úgy mondanám, hogy dinamikus jelenlét. Hiszen a transzformációhoz vagy gyógyuláshoz minden eszközre szükség van. A jó hír az, hogy a mozgásban sokkal könnyebb megteremteni és fenntartani az éber állapotot, meg a nagy fokú fókuszt. A Movement Medicine mélyen épít a Gestalt rendszerre és a neuroplaszticitás, illetve a szomatikus irányzatok tanulságaira. Miközben autentikus és organikus egész marad. Biztonságos, jó dolog!
- Mire jó tulajdonképpen, miket lehet ezzel a módszerrel gyógyítani?
- Nyilván nagyon egyéni, hogy kinek mire jó. Önismeret, traumaoldás, kapcsolati munka, mozgásszervi betegségek, egyéb tünetek, stresszbetegség - sorolhatnám. Ha globálisan nézem, akkor azt mondhatnám, hogy a Movement Medicine a mai idők orvossága.
Értem ezen azt, hogy a jelen korban nagyon erős az a tévképzet, és nagyon sokan támogatják, hogy különálló egységek vagyunk, elválasztva mindentől - és mindenki egyedül szeretne valamit, nagyon. Nincsenek eszközeink arra, hogy igazán jól érzékeljük, hogy egy nagyobb egésznek a részei vagyunk. Lehet ez az egész az életünk története, a családtörténetünk, a Föld élete, vagy a közösségünk élete. Minden szálunk valamihez kapcsolódik. De nem olyan kultúrában növünk fel, amely támogatná azt, hogy ezt érzékeljük, hogy ezt számításba vegyük, hogy ezért felelősséget tudjunk vállalni. Nincsenek erre eszközeink. A Movement Medicine épp ebben nagyon-nagyon jó. Azt mondja, hogy tapasztald meg, hogy ez neked mit jelent, és vond le a saját következtetéseidet. Ez egyrészt nagy szabadság, másrészt nagyon nagy erőforrás. Ez az aspektusa szerintem kifejezetten újító.
Az egyik fő betegség tehát a szeparáció, a másik pedig a hiány. Folyamatosan valamilyen belső hiánnyal élünk, ami valószínűleg az emberi működésünk velejárója, ezért én ez ellen nem is lázadnék. Nehézséget az okoz, amikor szembenézés és felvállalás helyett függőségekkel, pótcselekvésekkel töltjük ki a lukat. Vagy különböző emberekből akarjuk kisajtolni, hogy betöltsék a hiányainkat, vagy esetleg úgy teszünk, mintha nem lennének... A Movement Medicine segít különbséget tenni szükséglet és hiány között, és támogatja, hogy felelősen viszonyuljunk saját magunkhoz. Ennek másik aspektusa voltaképpen az árnyék-munka. Az is egyfajta hiányfeltöltés, amikor az ember képes végre beleállni abba fénybe, amiben látszik, hogy hoppá, nem vagyok az, akinek állítom magam az összes többi szereplésemben, hanem itt meg ott meg amott van rajtam egy horpadás. És egyszerűen csak benne maradni, benne állni ebben, és elviselni, hogy ez ilyen - ez valahol gyógyító. Azok a hiányok már nem lesznek annyira hiányok onnantól kezdve. Inkább talán helyek, vagy szabad kapacitások.
- Beszéljünk a szeptemberi workshopról: úgy tudom, Mark Boylan ezt kifejezetten nekünk tervezte. Kinek ajánlod?
- A műhely témája a változás. Ez egy hatalmas téma, és talán nincs olyan ember, akinek valamilyen módon ne lenne köze hozzá. Változás: lehet akarni, lehet szorongani miatta, lehet lelkesítő vagy nyomasztó, esetleg zavarba ejtő. Szóval számtalan érzelmet kavar bennünk. A műhely pedig nem egy-igaz-üdvözítő megoldást kínál, csak eszközöket. Megtanuljuk összerendezni a szívünk, az elménk és a testünk üzeneteit, megtanulunk kapcsolatot teremteni a múlt és a jövő között, és persze lesznek praktikus és egyszerű, amolyan hazavihető gyakorlatok is, mint az inkantációk, amikkel a táncon kívül is lehet dolgozni. Ezek alapvető eszközök, amik a témától függetlenül bármikor hasznosak lehetnek.
Úgyhogy ajánlom a műhelyt mindenkinek, akiben a változás gondolata megpendít egy húrt, bármilyen húrt. És ajánlom azoknak, akiket feszeget a kíváncsiság, hogy vajon még mire képesek, vajon még mi van bennük, milyen lehetőségek. Mert végsősoron a Movement Medicine erről is szól: az egyéni potenciál kimaxolásáról.
- Kell ehhez tánctudás?
Véletlenül sem. Nem baj, ha van, de nem szükséges. Csak a döntés kell hozzá, hogy most akkor itt maradok, figyelek és megadom magamnak a lehetőséget, hogy valami szokatlan vagy ismeretlen történjen velem.
Várunk tehát mindenkit szeretettel szeptember 15-17-én Mark Boyaln műhelyén, amiről bővebb infót ez esemény oldalán találtok, illetve jelentkezni is itt lehet: https://www.facebook.com/events/298095850617998
Ha tetszett a cikk, megtalálod az inspirát a facebook-on is: https://www.facebook.com/inspirabloghu/