Bethany Webster írása. Második rész.
Fordította: spreadthelight
Eredeti cikk: http://www.womboflight.com/progressing-on-the-sacred-spiral-of-healing-the-importance-of-long-term-support/
___________________________________________________________________________________
De aztán rájöttem: „Miért vonnám ki magam csakúgy életem legjobb befektetéséből?” Hasonlatul szolgálhat például az, hogy ha az ember olyan részvénybe fektet be, ami folyamatosan termeli az egyre több és több hozamot, akkor miért zárná be egyszer csak a számlát? Hiszen láttam, hogy minél gyógyultabbá vált az anya-sebem, és ennek a gyógyulásnak az eredményeképp minél inkább ki tudtam fejleszteni és meg tudtam erősíteni a saját belső anyámat, annál inkább exponenciális javulásban volt az életem összes területe.
Rájöttem arra, hogy önmagam szeretetének alapvető része az, hogy továbbra is szakértő segítséget vegyek igénybe.
Rájöttem arra is, hogy a világ legsikeresebb, leghaladóbb szellemiségű, és legkreatívabb emberei közül sokan fektetnek be folyamatos és következetes segítségbe annak érdekében, hogy a legjobb formájukban lehessenek. Ezt a kiválóság felé való elkötelezettségük szerves részének tekintik. És ha már abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy befektethetek a saját gyógyulásomba, akkor miért is ne folytatnám?
Időbe telik, mire az idegrendszerünk meg tud gyógyulni a folyamatos, túlzott készenléti állapotból, és mire az agyunk újrastrukturálja magát a koragyermekkori traumák után. Hús-vér példára van szükségünk arról, hogy mit is jelent egyszerre érezni a fájdalmat, és megtestesíteni ennek az elfogadását, magunkhoz ölelését. Ezt sem egyedül, sem rövid határidővel nem tudjuk elvégezni. Nem kell ekkora nyomást helyeznünk magunkra ezzel kapcsolatban.
Ne az legyen a fő célod, hogy megkönnyebbülést kapj a fájdalom alól. Ne erőszakold magad, hogy mikor leszel már végre „kész”. Lásd ezt a sérülést az erőd felé vezető portálként.
Amikor személyes kudarcnak ítéljük az érzelmi sérüléseinket, ezzel nem-tudatosan újra-sebezzük a belső gyermekünket: „Mikor leszel már kész? Túl sokat vacakolsz! Siess már! Mindig úgy felfújod a dolgokat. Mi a bajod?”
Ez az út tulajdonképpen arról szól, hogy önmagunk szerető, belső anyjává válunk, létrehozva egy olyan belső megtartó teret, amiben MINDEN, ami vagyunk, feltétel nélküli elfogadásra talál. Ahol semmi nincs elutasítva, ahol minden részedet szeretettel megtartják, bármi történjék. Ahol a szeretet bőségben van, és mindig elérhető számodra.
A „végleg meggyógyultam” csak fikció. Ahogy a „tökéletesség” sem létezik; csak egy fogalom. Az igazság az, hogy a gyógyulás és a fejlődés végtelen folyamatok. Az ember mindig egy újabb szint felé tart.
És minél inkább begyógyítod az anya-sebet, annál inkább képes leszel arra is, hogy tudatosan megtestesítsd isteni természetedet.
A gyógyulási folyamat, úgy tűnik, kitisztítja belőlünk azokat a hátráltató lerakódásokat, amiket a családunkban és a kultúránkban szedtünk magunkra. És ahogy tisztulunk, egyre több tér keletkezik bennünk valódi természetünk energiájának megtartásához, és ahhoz, hogy megtestesíthessük isteni lény önvalónkat, ami képes olyan új eszmék és megoldások lehívására és megvalósítására, amelyekre a jelenlegi, hatalmas változásokat élő világnak nagy szüksége van.
Habár lehet, hogy a generációs sérülések gyógyítása olykor kihívásokkal teli, magányos, és nyomasztó nagyságúnak tűnő munka, mégis kiváltság az, hogy elég tudatosak vagyunk ahhoz, elvégezzük ezt a munkát. Oly sok ősünk folytotta már el a fájdalmát, és ez sokféleképpen megnyomorította őket. Ám mi most meg vagyunk áldva annak a tudatosságával, és annak a felelősségével, hogy begyógyítsuk a sebeinket.
Utazz teljes szíveddel a gyógyulás szent spirálján. Add bele magad teljesen a folyamatba, és bízz benne teljes mértékben! Vedd igénybe a szükséges segítséget. Ha így teszel, a spirál minden egyes új körénél olyan magasságokban fogod találni magad, amihez semmilyen „földi” jutalom nem érhet fel.
