Mostanában egyre többeket érdekel, hogy mit kezdjenek egy nárcisztikus személyiségű emberrel. A következő cikk arról szól, hogy a velük való kapcsolatra talán legérzékenyebbek, az empaták hogyan tudják kezelni az ilyen kapcsolatot. (Arról, hogy ki-mi is az empata, itt találsz egy nagyon jó cikket magyarul: http://www.szabadonebredok.hu/empatak-korunk-valodi-angyalai-vajon-te-egy-vagy-kozuluk/)
Az empatákat összezavarja a nárcisztikus személyiséggel (a továbbiakban: NSz) való kapcsolat, mivel a NSz általában eljátssza, hogy ő is empata, és még mielőtt az empata észbe kaphatna, behálózta egy olyan kapcsolat, amiről az elején azt hitte, hogy valódi és egyenlő, és amiből nem találja a kiutat. Mi történt, és miért érzi az empata úgy, hogy a kapcsolat elszívja az energiáját?
Fontos tisztázni azt, hogy ha a „megnyomják a gombjainkat”, vagyis ha olyan hatás ér minket, ami megpiszkálja a lelki sebeinket, mindnyájan hajlamosak vagyunk a nárcisztikusságra. A saját fájdalmunkra és érzéseinkre koncentrálunk, csak magunkra figyelünk, és kevésbé vagyunk tudatosak a tetteink és szavaink a környezetünkben lévő emberekre gyakorolt hatására. Ez azt jelenti, hogy az empaták is válhatnak nárcisztikussá. Ám ha kilépünk az áldozatszerepből, és elkezdünk felelősséget vállalni érzelmi állapotunkért, egyre kevésbé leszünk hajlamosak a nárcisztikusságra. Kigyógyítjuk magunkat a nárcizmus csapdájából. De mi ez a csapda?
Mind a praxisom, mind személyes tapasztalataim során azt figyeltem meg, hogy a NSz rendelkezik egy olyan alap-sérüléssel, aminek köszönhetően értéktelennek és szerethetetlennek érzi magát. Csakhogy ez a sérülés és a hozzá kapcsolódó hiedelem annyira mélyre van eltemetve, hogy egyáltalán nem tudatos. Hogy kompenzáljanak, és ne érezzék ezt a fájdalmat, túlteljesítenek, mindentudókká válnak, és egy olyan álarcot építenek maguk köré, aminek a segítségével elég jónak érezhetik magukat. Nem is engedhetnek meg mást, mint hogy jól érezzék magukat, különben elérnének a bennük lévő mély fájdalomhoz. Sok NSz gyakorlatilag bármit és bárkit képes feláldozni annak érdekében, hogy elkerülhessék a szembesülést ezzel a fájdalommal. Egy ilyen ember sajnos nem túl valószínű, hogy képes elvégezni a gyógyuláshoz szükséges munkát, mivel elkerüli ezt az alap-fájdalmat.
A cikk második felében írok arról a fajta NSz-ről, akihez az empata általában nagyon vonzódik, és arról, hogy milyen enegetikai szerződésbe lép vele (katt ide: http://inspira.blog.hu/2014/08/04/az_empata_es_a_narcisztikus_szemelyiseg_talalkozasa_ii). Illetve írtam egy könyvet arról a típusú családról, ami támogatja és bátorítja a NSz-et, a címe: „Fan-Hero Family System” (Rajongó-Hős Családrendszer). Ebben a könyvben mélységében elemzem ennek a típusú NSz-nek a működését, és ajánlom minden olyan empatának, aki éppen egy ilyen kapcsolat hatásaiból van kigyógyulóban. Ám ami a legfontosabb az empata számára annak érdekében, hogy elkerülhesse ezt a fajta kapcsolatot az, hogy rálásson arra a saját hajlamára, miszerint szüksége van rá, hogy ő legyen a különleges, közeli személy egy másik ember életében.
A NSz az empatának ezt a szükségletét használja fel arra, hogy manipulálja őt. Az „érzelmileg elkülönült hős”, ahogy ezt a típusú NSz-t elneveztem, az intuíciója segítségével talál magának olyan embert, akié a támogató szerep lehet az életében, és egészen addig hagyja, hogy a támogató jól érezze magát ebben a szerepben, amíg az illető érzelmileg be nem vonódik a kapcsolatba. Az empaták, nem túl meglepő módon, nagyon jók a támogatásban. Meghallgatjuk a hős történetét, segítjük a projektjeiben, és ha még nem gyógyítottuk ki magunkat a függőségi problémáinkból, mindezt anyagi támogatásért cserébe tesszük, vagy azért, hogy azt érezhessük, tartozunk valahova, és van valami célunk a világban. Az empaták vakfoltja abban rejlik, hogy nem látunk rá arra a nem-tudatos hiedelmünkre, miszerint a kapcsolódás és a kötődés legjobb módja az, ha mélyen beleláthatunk egy másik ember belvilágába. Nem egészséges egy olyan emberhez kötődni, aki nem egészséges!
A hős nem-tudatosan tisztában van az empatának a kapcsolódásra való igényével. A hős tudja, mit mondjon, és hogyan viselkedjen, de az egész nem több, mint egy előadás. A hős becsalizza az empatát, aki azt hiszi, hogy egy remek kapcsolatban van része; aztán kezdetét veszi a zűrzavar. Mi történt? A kapcsolat, ami eleinte annyira valódinak tűnt, miért lett ilyen furcsa, és miért szívja el az energiámat?
A hősök általában kellemes kisugárzású, vonzó emberek, akik tudják, hogyan érjék el, hogy az empata különlegesnek érezze magát; ám elzárták magukat a saját szívüktől annak érdekében, hogy ne kelljen érezniük a bennük megbúvó értéktelenség-érzést. A hős ezen kívül hazudik is. Hazudik saját magának, elhiszi a saját hazugságait, aztán anélkül mondja tovább ezeket a hazugságokat a környezetéven lévőknek, hogy tudná, hogy hazudik. Az empata pedig kezdi azt gondolni magáról, hogy megőrült, miközben valójában a hős az, aki beteg. A hőst annyira csak a róla látható külső kép érdekli, hogy hajlandó feláldozni még a valóságot is (és az empatát). Sajnos általában a hős elég olyan embert gyűjtött már maga köré, akik hajlandóak asszisztálni az álarcosbálhoz. Ezek az emberek nem látnak tovább a hős külső burkánál, és bedőlnek neki; míg az empata már átlát reajta. Vagy ami még rosszabb, az is lehet, hogy ezek az emberek ugyan el-elkapnak egy-egy mozzanatot a hős beteg belsejéből, de nem vonják felelősségre a viselkedéséért. Ezek az emberek szintén inkább a látszatnak élnek.
Ahogy az el lehet képzelni, a legtöbb empata számára őrjítő ez a fajta látszatnak élés. Elkezd kételkedni saját magában, beleragad a helyzet és a kapcsolat folyamatos elemzésébe, és nem jön rá arra, hogy a hős nagyon is boldog azzal, hogy hazugságban él, és nem akar rajta változtatni. A kapcsolat végül mégis szétesik, vagy azért, mert az empatát már annyira leszívta a NSz, hogy egy másik támogató-ember után kell néznie, vagy pedig azért, mert az empata, elméjének épségét féltve kilép a kapcsolatból. Sok empata akár azt is érezheti, hogy az életét köszönheti annak, hogy kilépett a kapcsolatból; míg mindenki más úgy látja, hogy az empata az, aki megőrült és túlreagál. A legtöbb empata, aki átment ezen a folyamaton, éveket töltött a kapcsolatban. És annak a hatásaiból való kigyógyulás is évekbe telik.
A „Rajongó-Hős Családrendszer” c. könyvemben egy olyan empatáról és annak férjéről írok, akik egy olyan csoportból menekülnek ki, ami tudatosan és nem-tudatosan egyaránt támogatta a család egészségtelen hőseit. Ehhez a fajta dinamikához mindig bűnbakra van szükség - ami azt jelenti, hogy valaki mással vitetjük el balhét, és kivetítjük rá a nemkívánatos érzéseinket. Általában persze az empata lesz a bűnbak. A bűnbak-teremtés a csoporthazugság és a valóság elkerülésének egy szörnyű formája. Legtöbbször nem-tudatosan történik, de a bűnbak számára így is mindig borzasztóan fájdalmas.
Azoknak az empatáknak akik ezt átélték, és szeretnének gyógyulni, emlékeztetniük kell magukat, hogy csúnyán bántalmazták őket, és nagyon komoly sérüléseket okoztak nekik. Az ember, akihez kötődtek, visszaélt a bizalmukkal. A felszín alatti dinamika megértése segíthet valamennyit, éppen ezért írtam meg a Rajongó-Hős Családrendszerről szóló könyvet. Ámde az igazi kihívás az empaták számára, hogy miután megvan a megértés, elengedjék ezt a sebet, és ne fecséreljenek rá több gondolatot, érzést, energiát. A szóban forgó NSz egy beteg ember. Azok az emberek, akik támogatják, tudatosan, vagy anélkül egy hazugságot támogatnak. Az empatáknak, ha boldog, teljes életet akarnak élni, el kell fogadniuk a valóságot. Erre a NSz-ek egyszerűen képtelenek. A gyógyulás legegyszerűbb módja, ha megértjük, hogy a NSz valószínűleg nem lesz képes a gyógyulásra, mivel ahhoz először tisztába kéne jönnie a sérültségével. Csakhogy nem képes felelősséget vállalni magáért. Az empatáknak el kell fogadniuk, hogy ez van. A helyzetet nem lehet megjavítani!
Az egyetlen épelméjű dolog, amit az empata tehet az, ha felelősséget vállal a saját állapotáért. Ráláthat a „csak én vagyok ilyen közel hozzá és különleges számára” érzéssel és az érzelmi kötődéssel kapcsolatos alap-hiedelmeire, és elkezdheti megfigyelni, hogy ezek a hiedelmek hogyan mozgatják. Ezután pedig már nagyobb körültekintéssel választhatja meg a kapcsolatait, és figyelhet arra, hogy elkerülje az olyan embereket, akik kerülik a valóságot.
A következő részben megnézzük közelebbről a NSz belső működését, illetve hogy az pontosan hogyan hat az empatára. Klikk ide a második részhez: http://inspira.blog.hu/2014/08/04/az_empata_es_a_narcisztikus_szemelyiseg_talalkozasa_ii
Az eredeti cikk: Elaine la Joie: The Empath and the Narcissist
Webcím: http://clearreflectioncoaching.com/the-empath-and-the-narcissist
Fordította: spreadthelight