NAGYON JÓ ÍRÁS. ENGEM AZ ANYÁM EGYFOLYTÁBAN GÁZLÁNGOLT. MOST A FIAM CSINÁLJA VELEM. NYILVÁN BENNEM IS VAN HIBA, MERT NINCS ERŐM A FIAMMAL MEGSZAKÍTANI A KAPCSOLATOT.

Bejegyzés: Gázlángolás - A valóság eltörlése és felülírása

NAGYON JÓ ÍRÁS. ENGEM AZ ANYÁM EGYFOLYTÁBAN GÁZLÁNGOLT. MOST A FIAM CSINÁLJA VELEM. NYILVÁN BENNEM IS VAN HIBA, MERT NINCS ERŐM A FIAMMAL MEGSZAKÍTANI A KAPCSOLATOT.

Bejegyzés: Gázlángolás - A valóság eltörlése és felülírása

@SomTom: nagyon örülök, hogy nálad-nálatok is elindult valami, és hogy férfiként érdekel a téma! örök hála Bethany-nak ezért a munkáért

Bejegyzés: Az anya-seb: Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet?

@Harkai Szilvi: Ez az írás durva, és durván jó.
Megértettem belőle az apámmal való ellenségeskedésemet, a lányom anyjával való ellenségeskedésemet, és a lányom kínlódásait is! :D <3 PEACE

Bejegyzés: Az anya-seb: Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet?

Ez az írás durva, és durván jó.
Megértettem belőle az apámmal való ellenségeskedésemet, a lányom anyjával való ellenségeskedésemet, és a lányom kínlódásait is! :D <3 PEACE

Bejegyzés: Az anya-seb: Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet?

Szerintem aki hazafelé tart, az a stabilitás felé tart. A szétesés olyan van, mert shit happens, de ne ünnepeljük már és ne "szentesítsük a szenvedést'". Nem kell folyton alászállni önmagunkba és nem kell kibányászni a tudatalattink összes sötét tartalmát. Ezektől nem leszünk boldogabbak. A jó célok pozitív előjelűek és előremutatóak pl,. hogy jól akarjuk magunkat érezni a bőrünkben, szeretetben akarunk élni. És ha errefele haladunk is lesz szenvedés, de lesz öröm is. Olyan öröm, amit tudunk értékelni. És ha bánat van, akkor sem kell kifordulni a sarkainkból. Mert már van egy stabil alapunk, az eddigi munkánk magunkkal olyan erőforrásokat ismertetett velünk, amihez mindig vissza tudunk nyúlni. És végül, de nem utolsósorban, aki azt mondja valaki másra, akinek ellenvéleménye van, hogy csak "nem tart ott", hát ez is csak egyfajta sznobizmus.

Bejegyzés: Azoknak, Akik Hazafelé Tartanak: A Szent Szétesés Tiszteletére

azt hiszem a gyógyulásomban jó visszajelzés az, hogy a lányaimban látom, mi mindent tesznek meg, amit én nem mertem-tudtam. Mennyivel bátrabban élik az életüket. Ugyanakkor látom még a megtorpanásaikat is,
ilyenkor félek, hogy én húzom vissza őket.

Bejegyzés: Az anya-seb: Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet?

Köszi a fordítást, megosztást, nagyon jó.

Bejegyzés: A fájdalmunkkal együttlevés szent egyszerűsége

@Lelkünk rajta: lelekfono.hu. Nekem nagyon sokat segített.

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

@Kamilla17: "Felnőve a lány attól is félhet, hogy az anya túl “könnyen összetörne”, ezért inkább elrejti a saját igazságát, félve attól, hogy azzal mit okozna az anyának. Az anya erre rá is erősíthet azzal, hogy áldozatot játszik"

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

Ha a patriarchalis tarsadalomszerkezet a felelos az ilyen anyai magatartasert, tan azzal az elnyomassal kellene elsosorban szembeneznie a tarsadalom tagjainak. Nem eleg, hogy gyermeket szulnek, meg a ferfikozpontusag terheinek kovetkezmenyeit is az anyak nyakaba akarjak varrni?! Tipikus hozzaallast erosit! Barmi rossz, a not hibaztasd!

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

Sziasztok, én új vagyok itt és látom, hogy a kommentek régebbiek, de hátha fel tudom éleszteni a társalgást. Azt tudom, hogy a párom személyiségzavarral küzd, jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll, illetve terápián is részt vesz (csoportos és egyéni). Amire rájöttem magammal kapcsolatban és ez a cikk is megerősített benne, hogy az, hogy a kapcsolatunk évei alatt én nem vettem észre, hogy a párom beteg (igaz, az erre utaló jeleket csak így utólag látom erre utaló jeleknek), hogy abban a játszmában, ami miatt nem derült fény arra, hogy ő beteg, én is részt vettem. Mindent rózsaszín szemüvegen keresztül szemléltem, segítettem neki mindenben sőt megtettem helyette sok mindent, megéltem, megléptem. Az anyja is így nevelte, én meg szépen átvettem az anyja szerepét. Imádtam gondoskodni róla, erősnek lenni mellette, helyette, aztán már nem annyira szerettem ezt így, 2 helyen dolgoztam, míg ő itthonról dolgozott ugyan, de közben egy másik nővel irogatott... De ekkor már erősen előjött a betegsége; nagyon sokáig nem tudtam, hogy súlyos betegsége van, csak nem értettem, miért irreálisan féltékeny és miért tesz egyre furább dolgokat. Aztán kórházba került. Először zárt osztályra, aztán egy lazább részlegre. 2 hónap után kiengedték, de sajnos nem volt semmi javulás, így most önként van újra kórházban, olyan helyen, ahol terápiás kezelést is kap, nagyon felkészült szakemberek foglalkoznak vele és sokat haladt előre a valószínűleg kisgyrekkorban elszenvedett traumák feldolgozásában, a tévképzetekkel való leszámolásban, megküzdési stratégiák elsajátítása terén. Az életünk hullámvasút-természete viszont megmaradt, a jobb napokat mindig visszaesés követi és ez nagyon megterhelő. Amúgy is tropára ment a bizalmam, így meg aztán elég nehéz újraépíteni (lehet bizalmat újraépíteni?) Tudom, hogy az ilyen betegségnek évek kellenek és sosem lesz gyógyult, maximum tünetmentes.
Ami még érdekes, legalábbis számomra, hogy a betegsége alatt más ember lettem. Sokkal sokkal erősebb, határozottabb, ki vagyok éhezve a szépre, a jóra, sokkal jobban szeretem és tisztelem magamat. Amikor ő szétesett, én úgy éreztem, nem eshettem szét, mert támogatni akartam őt, így olyan megküzdési stratégiákat fejlesztettem ki, (munka, sport), aminek köszönhetően a karrierem felfelé szárnyal, sosem néztem még ki ilyen jól és minden szarság ellenére sosem éreztem magam ilyen jól a bőrömben. Amikor ő tehetetlenül feküdt a kórházban, én seggberúgtam magam és folyamatos szívós munkával egyben tartottam saját magamat, őt nem, t nem tudtam és már kísérletet sem akarok tenni erre. És most itt vagyok, egy fiatal, életerős nő, aki bármire képes, kegyetlen lett, jó értelemben és kegyetlenül akarja a jót, a szépet. Nem vagyok hajlandó tovább "szolgálni" a páromat, játszmázni, elintézni helyette dolgokat, megoldani, akkor sem, ha azzal jön, h de ő beteg. A betegsége felbukkanásáig csak sodródtam a világban, ő volt a mindenem, a kapcsolatunkba menekültem, hogy ne kelljen elgondolkodnom magamon, mit is szeretnék az életben. De ahogy nem tudtam gondoskodi róla 0-24-ben, hiszen kórházban volt, kénytelen voltam szembenézni magammal. Így már tudom, mit akarok és jó úton vagyok az eléréséhez, de már igazából az út is boldoggá tesz. Nem tudom, megértette-e, hogy más ember lettem, más elvárásokkal és célokkal. Beszéltem neki erről, mondtam szépen és mondtam csúnyán, amikor megint mindent rám akart terhelni, pl a háztartásban, ahol együtt élünk. Azt gondolom, neki is azzal segítek, ha a felnőtt, egészséges férfiénjét erősítem azzal, hogy hagyom, hadd küzdje meg a saját harcait és magamnak is így teszek jót, m lehet furcsán hangzik, de engem az ő betegsége hozott közel saját magamhoz és nem, nem lettem narcisztikus, egyszerűen egy egészséges szeretetkapcsolatba léptem magammal (a pszichológusom is így látja) és tisztelem magamat annyira, hogy ne menjek bele többé olyan dolgokba, amik nekem kényelmetlenek, amik engem lehúznak. És akkor itt jön a nagy kérdés: lehúz-e engem ez a kapcsolat ezzel a férfival vagy ki tudok teljesedni benne? Minden nehézsége ellenére, amikkel tisztában vagyok. A cikkben olyan személyiségzavaros emberekről volt szó és a kommentekben is, akik nem tudatosították, h betegek. A párom tudja, azt is h sosem lehet teljesen egészséges (és talán sosem volt, max. kisgyerekkorában), de ha betartja a szabályokat, élhetünk szépen. Gyógyszereket szed és felkészült terapeuták foglalkoznak vele most is, ebben ő partner, tehát mindent megtesz a lehető legjobb szint eléréséért, dolgozni akar, gyerekeket, boldognak lenni, békében, harmóniában élni magával, a világgal, velem, amennyire csak ez a betegsége mellett lehetséges... Kérlek mondja azt valaki, hogy tudunk majd szépen élni együtt... Vagy ha mégsem, lesz elég erőm kilépni ebből a kapcsolatból... H tudok olyan döntést hozni, amit egy egész életen át vállalni tudok...
Hát... ez most kiszakadt belőlem.

Bejegyzés: Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása I.

Van esetleg tapasztalatod azzal kapcsolatosan, hogy a m.f. autik/aspergeres nők többnyire miben teljesítenek jobban, mi az a képességhalmaz, ami alapján érdemes lehet nekik való tevékenységet/hivatást keresni... még most sem tudom, miben vagyok jó...mert főleg "a pofonok jöttek szembe".

Bejegyzés: Autizmus, Asperger

Kedves Fordító! Kérem, tisztelje meg az olvasóit, ezt a nagyszerű témát és írást azzal, hogy egyszer újra olvassa a magyar szöveget és - legalább - az evidens helyesírási hibákat, elütéseket kijavítja! Köszönettel, SznobIntosch

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

@Kamilla17: Nem érted, miről szól a visszaadás.

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

Az anyám a véremet szívta 40 éven keresztül. Az elmúlt 16 évben (még) el (is) tartottam, mert elmagyarázta nekem azt, hogy "ez neki jár"
A nagy lópikulát jár. 40 elmúltam, amikor rá kellett döbbennem, NEM JÁR neki. NEKEM járna.
Amikor kimondtam, fenyegetőzött, beperelt, feljelentett, azóta nem beszél velem, és mindenhol elhord mindennek.
Nem bánom, hogy bátor voltam. A férjem szerint kivirágoztam, mióta eltűnt - saját döntéssel - az életemből. Az unokái sem érdeklik, egy csokimikulást sem vágott le a küszöbre decemberben nekik.
Én élek, ő pedig tutira szenved. Visszaadtam a fájdalmát, leraktam az ajtaja elé. Csináljon vele, amit akar.

Bejegyzés: Az anya-seb: Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet?

"Aminek az üzenete az, hogy a világban nincs elég anyai gondoskodás vagy szeretet. A lányok tehát azzal a hiedelemmel nőnek fel, hogy a szeretet, az elfogadás és a megerősítés nagyon kevés és korlátozott, "

"Ezek az anyák azt közvetítik a lányuk felé, hogy ők, mint anyák, erőtlenek, túlterheltek, és képtelenek megbirkózni az élettel."

Ezek nem csak üzenetek és hiedelmek, hanem tények. Ebben a társadalomban (aminek a patriarchátus csak egy része) lényegében mindenki szeretethiányban szenved, túlterhelt, stb.

Amúgy tetszett a cikk. :)

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

@Lelkünk rajta: bátran ajánlom őt www.lelekfono.hu/

Bejegyzés: A szégyen és az anyai gondoskodás összemosódása: a szülősített lányok tragédiája

Néhol mintha kevernéd az empatát az energiavámpírral. "Érzelmileg elkülönültként" mondom, hogy muszáj tőletek menekülni, különben úgy függtök az emberen, mint egy átokverte kolonc... és csak szívtok, szívtok, szívtok, és közben ugyan éreztek (valamit), de úgy gondoljátok, hogy ez valami hűdekülönleges dolog.
De azért érdekes volt olvasni, ahogy megintellektualizálgatod a saját pestisedet, és közben persze kivetíted másra azt a felelősségedet, amit felvállalni kellene. :)
Segítek: a következő lépésig juss el, amikor már nem magaddal vagy elfoglalva, hanem a másikkal.

Bejegyzés: Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása III.

@zelje: mintha az en 16 eves hazassagomat (20 eves kapcsolat) irtad volna le. Ugyanez volt a helyzet nalunk is. 16 ev alatt 19-szer koltozott el, persze nem messzire, mert eszrevette, ezzel tud zsarolni. Ekkor megvont penzt, elvette az automat, arra hivatkozva, hogy az ő vette, de szemmel tartott folyamatosan es mikor lenyugodott, visszatert. En pedig jartam vele ezt a beteges tancot, tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a kapcsolattal, de ez volt az eletem, a "csaladom", nem volt hatterem, hogy kilepjek (vagy csak en hittem azt, mindenesetre nem lattam megoldhatonak). Ugy lett vege, hogy valaki kinezte maganak a kozben hiresse es penzesse valt topmanagert. Rossz befektetes volt ez a kapcsolat mind emberileg, mind anyagilag, de ma bekeben elek. Naluk viszont idonkent all a bal, ahogy ertesulok neha az epp aktualis problemakrol, ott is "kitermelődött" az uj bűnbak, meg nekem is es a gyerekenek is panaszkodik errol. Meghallgatjuk :)). A kapcsolatom minimalis vele ma, - erre vigyazok, nehogy ujra a bűvkörébe keruljek, - csupan telefonon beszelunk par alkalommal evente. És én is azzal foglalkozom nagyon sokat, hogy rajojjek, miert voltam alkalmas erre a szerepre es hogy "kigyogyuljak" ebbol a sérülésből.

Bejegyzés: Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása I.